Let Me kiss You
*Marinette/Katica*
Könnyes szemmel
rohanok a tető szélére, a szívem majd ki szakad. Nem hiszem el, hogy Macska leugrott! A sötétben kémlelem az alattam
fekvő utcát és azonnal megnyugszom, amikor meglátom a feketébe öltözött fiút a
házak felett távolodni. Nagyot szusszantok és elindulok haza, minél hamarabb,
mert van egy olyan érzésem, hogy Macska még benéz hozzám az este folyamán.
Ügyesen manőverezve érkezek a tetőmre, majd változok vissza,
anélkül, hogy bárki is meglátna. A kis kwamim kicsit fáradtan lebeg előttem,
arcán nyoma sincs a megszokott mosolynak.
– Szerinted Macska
rendben lesz? – kérdezi, miközben liláskék szemei hatalmasra tágulnak, ahogy a félelem végig
remeg rajta. Nekem sincs kedvem ellene harcolni.
– Van egy olyan
érzésem, hogy az este folyamán még fel fog bukkanni itt – legyintek,
majd a korlátnak támaszkodok. Az éjszakai levegő hideg és a hajamba kap, a két
kis copfom ide-oda dobálva. Tikki a vállamon ült egy ideig, de a hajam folyton
lesöpörte, így a fejem búbjára költözött.
– Tudod, nem ez az
első alkalom, hogy a Fekete Macska gyűrű és a Katica fülbevaló tulajdonosai
egymásba szerettek. – A kis Kwami halkan beszél, a szél is elnyomja a hangját,
de megértem, amit mond.
– Te tudod, hogy ki
Macska? – kérdezem fáradtan, de érdeklődve, miközben a Notre Dame-ot figyelem.
– Nem tudom, most
kinél van, mert legutóbb a Kwamival kétszáz éve találkoztam. A Talizmánokat
mindig azok kapják, akik a legmegfelelőbbek; akik önfeláldozóak, akik kitartóak,
bátrak és hűségesek. Ezek közül rád mindegyik igaz, Marinette. Macska is
valószínűleg ilyen fiú a valóéletben is.
– Én... Én akkor
sem tekintettem rá úgy eddig, mint fiú, akibe szerelmes lennék. Ő a társam, és
mindennél jobban megbízok benne, még ha néha az agyamra megy is. De nem vagyok
szerelmes. Én Adrient szeretem.
– Most még. De ez
változhat. Főleg, hogy ő nem viszonozza – repül le Tikki a fejemről és az orrom
elé kerül.
– Ugyanolyan
helyzetbe hoztam őt, mint Adrien engem – sóhajtom. A bűntudat nagyon erős
szikrái kezdenek belülről szurkálni. Megint könnyek gyűlnek a szememben, amik kicsordulással
fenyegetnek. Kicsi Kwamim megöleli az arcomat, ami mosolyt csal a számra.
Óvatosan megsimogatom, de ő riadtan röppen el.
– Jön! – bújik el az
egyik rózsás kaspómban, még pont időben, mert Macska akkor ugrik a tetőmre. Nem néz
rám, csak nekidől a korlátnak és lecsúszik rajta. Nagyot nyelek, mielőtt
megszólalok.
– Minden rendben,
Macska? – Habár tudom, hogy miért ilyen letört, muszáj megkérdeznem, mert ő nem
tudja, hogy én utasítottam vissza.
– Csak... Katica. – Nagyon halkan és rekedten beszél. Megköszörüli a torkát, majd folytatja. –
Lehet... Lehet, hogy meg kéne fogadnom a saját tanácsomat, és túltenni magam
rajta – rázza meg a fejét, a fülei ide-oda mozognak, szőke tincseivel együtt. Letérdelek mellé,
kezemet a vállára teszem, mire felemeli a fejét. A maszk nagyrészt eltakarja az
arcát, de látom néhány könnyét kicsordulni. Zöld szemei még így is gyönyörűen
ragyognak, mintha nem is folynánk a könnyei.
Egy vasmarkot érzek
a testemben, ami erősen megszorítja a szívem, annyira, hogy én is majdnem sírva
fakadok. Olyannyira bűntudatom van mint még soha azelőtt. Sosem gondoltam
volna, hogy valaki ennyire szeretni fog engem.
– Na, gyere ide! – emelem el a kezem a válláról, kitárva a két karomat egy ölelésre. Halkan szipog
egyet, majd szorosan magához ölel. – Párizs hőse nem kaphat Akumát – suttogom
halkan. Államat a vállára támasztom, kezemmel a nyakát ölelem, míg ő a
derekamat. Érzem, ahogy gyengén nevet és ez az én szívemen is könnyít. Erősen
tart, kezdem érezni, hogy vannak csontjaim.
– Köszönöm –
suttogja rekedten, majd elenged. Letörlök az arcáról egy könnycseppet, ami a
maszkján lefolyt.
– Kölcsönkenyér...
– vonok vállat. Mosolyra húzza a száját, és most először komolyan elkezdek
agyalni rajta, hogy ki is lehet. Vajon
igazából is zöld a szeme?
– Nagyon bámulsz – nevet
fel. Kezd visszatérni a hangulata, vagy csak elfedi egy újabb maszkkal.
– Elgondolkodtam.
Bocsánat – rázom meg a fejem, így a frufrum az arcomba hullik, így Macska nem
láthatja, hogy zavarba jöttem. Leülök vele szemben, és a korlátnak döntöm a
hátam.
*Adrien/Macska*
Talán nem kellett
volna annyit jártatnom a számat. Gondolkodnom kellett volna előtte. Te jó ég, egyáltalán minek mondtam ki?
Fogalmam sincs, hogy fogok a szeme elé kerülni még egyszer.
Egyenlőre meghúzom
magam Marinette-tel, mert jelenleg ő az egyetlen, aki megérti, hogy min megyek
át, hisz ő is ezt érzi pont miattam.
– Min gondolkozol?
– kérdem, mert már sokadjára bambul rám. Megrázza a fejét, ami enyhén vörösebb
lesz.
– Az jár a
fejemben, hogy ki lehetsz a maszk alatt. Egy átlagos srác, aki suliba jár. Esetleg
valami híresség. Vagy egy senki, akit senki sem ismer amúgy, de mégis te vagy
Párizs egyik legnagyobb hőse. Az érdekelt volna csak... vagyis, azon
gondolkodtam, hogy amikor nem vagy Macska, akkor is ilyen vagy-e? – Szemei
engem tanulmányoznak, ami kicsit kellemetlen, ezért elfordítom a fejem. Ha tudná, hogy ki vagyok, nem lenne ennyire
fesztelen velem. Görcsös lenne, és ami a legrosszabb, talán szomorú is.
– És te mire
gondolsz?
– Hogy mind a
ketten ugyanúgy jártunk: visszautasított a szívszerelmünk, és most egymást
vigasztaljuk, és hogy nem vagy-e szomorú – nézek vissza rá, kék szemeiben enyhe
döbbenet van, de a szája mosolyra húzódik, még ha az arca olyan piros is, mint
a rózsák a kaspókban.
– Jól érzem magam a
társaságodban.
Fogalmam sincs,
mennyi lehet az idő, egy, talán kettő. Marinette és én órák óta fent ülünk és
beszélgetünk, pont mint én Katicával. Ugyanolyan vicces, és szelíd, mint az én
Bogárkám.
Marinette ásít egyet, ami engem is erre késztet, és ez egy
jel, hogy már mennem kéne, mert holnap iskola és mind a kettőnknek ki kell
aludnia magát.
– Azt hiszem,
lelépek – állok fel nyújtózkodva, majd felhúzom magamhoz a sötét hajú lányt is. Szorosabban
tekeri magára a plédet, amit nemrég hozott fel, mert kezdett fázni. Fura mód,
én kevésbé éreztem, lehet mert a ruhámon
kevésbé fúj át a szél.
– Óvatosan
ugrabugrálj! – húzódik szája sarka mosolyra, ahogy int egyet. Hallom, ahogy a
fogai összekoccannak, de még mielőtt gondolkodhatnék, elé lépek és átölelem,
szorosan, próbálva felmelegíteni. A teste megmerevedik, majd fokozatosan,
lassan ellazul. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, hogy miért lettem ilyen
Marinette-tel. Lehet most, hogy Katica visszautasított valami többet látok
ebben a lányban. Nevetséges!
Mégis, a másodperc
egy töredék része alatt felemelem az állát és ajkamat az övére nyomom. Ha lehet
még jobban meglepődik, de nem lép el, csak állunk ott, egymást ölelve, meg sem
mozdulva. Van valami varázslatos a pillanatban, ami megnyugtatja, sőt egy
pillanatra még be is gyógyítja a szívem. Meglep, hogy én töröm meg ezt az
egészet, és nem ő. Ahogy ránézek látom, hogy az arca vörös, egészen a nyakáig,
míg a ragyogó kék szemei hatalmasra tágultak. Még ha nem is igazi, rendes csók
volt, mégis eléggé sokat jelentett, hogy az érzés egy pillanatra megrémítsen.
– Öhm... – köszörülöm
meg a torkom, hogy időt nyerjek, de semmi sem jut eszembe. Végül egyetlen dolgot
mondok, amivel az egészet le tudom zárni. – Jó éjt, Hercegnő! – Amint kiejtem a
szavakat máris leugrok a tetőről és futva, ugrálva elindulok hazafelé.
________________
Csak hogy a végére is legyen valami :D
Érdekelne bárkit is egy Facebook csoport, ahol minden kis aktivitásom nyomon követhető?
Érdekelne bárkit is egy Facebook csoport, ahol minden kis aktivitásom nyomon követhető?
Jöhet egy csoport😉
VálaszTörlésJöhet egy csoport😉
VálaszTörlésHAGYJ. EZ. OLYAN. CSESZETT. CUKI. HOGY. MEGHALOK.
VálaszTörlésAmúgy a Marinette szemszög vége felé elírtad, zöld szem helyett kéket írtál c:
és tényleg :D
TörlésÉs. Te. Nálad is milyen cuki már MariChat :3 ♥
NEM NEM NEM. KIZÁRT. MINDIG ÍGY HAGYOD ABBA!
VálaszTörlésEzzel már totálisan kiborítottál, és ajánlom, hogy még egyszer ne tedd, mert... ah, ez így nem jó! :( Imádom, te pedig kínzol a folytatással... :( Szóval hozd minél hamarabb :D
Már a felét kb. megírtam ;)
TörlésJöhet egy csoport :)
VálaszTörlésÉs nagyon jó lett :D
Istenem!:') Ez csodálatos volt.*-*
VálaszTörlésEngem érdekelne az a csoport;)
Édes Jó Istenem!!! Imádom őket es te nagyon kiralyul meg is formaltad az ő karakterüket!:OO
VálaszTörlésJöhet a csoport. Siess a kövivel nagyon kíváncsi vagyok
VálaszTörlésImádoom nagyon tehetséges vagy.Siess a kövivel mert már nagyon kiváncsi vagyok rá.
VálaszTörlésA csoport pedig érdekelne
❤❤❤
Ahahaaaaa*.*
VálaszTörlésMár bele is éltem magam abba, hogy Marinette macskába, Adrien meg Marinettebe szeret.. :D
Gyorsan tett fel a következő részt^^
Csak egy tanàcs a csopival kapcsolatban szerintem Tedd ki valamelyik rész be a linket mert kicsit nézegettem a Facebook-ot ilyen szempontbòl és rengeteg ilyen csoport van (ez tényleg csak tanács ) imádom a sztorit csak igy tovább 😃😉👍
VálaszTörlésÚramisten. Ez nagyon tetszik! Ez a kedvenc blogom! Nagyon jó lett! Siess a kövi résszel!!!
VálaszTörlés