FÜLSZÖVEG
Ki hinné, ha az ember balesetet szenved, akkor máris minden megnyílik előtte? Minden világos és tiszta lesz, ami előtte teljesen homály volt? És ha már mindent tudsz, el tudod fogadni, amire rájöttél? Vagy hagyod elveszni?
x Felix x Bridgette (LadyNoir) x
x romantikus x
_____________________
Blue as
ice
Az aula terét a
szünetet élvező diákok zsivaja töltötte meg. Izgatottan beszélgettek kisebb
csapatokba verődve, mind a téliszünetet tárgyalták ki. Amikor a kellemetlen
hangot adó csengő megzavarta a beszélgetéseket, panaszosan elindultak a diákok,
vissza a termeikbe órára. Alig egy perc alatt az aula kiürült, mintha csak a
tűzriasztó kapcsolt volna be, úgy tűnt el mindenki. Legalább is, majdnem.
Felix egy rakatt
könyvvel egyensúlyozva lépett ki a könyvtárból, mit sem törődve a késéssel. Nem
azért, mert a lógásról volt híres, hanem mert a tanár megbízta, hogy hozzon el
pár dolgot a könyvtárból. Hosszú lábaival gyorsan haladt, még ha nem is
sietett. Úgy járta az iskola folyosóit, mintha fejből tudna minden útvonalat,
akár a tenyerén a vonalakat.
Felix legtöbbször
mindenre fel volt készülve, ritkán érték meglepetések, ha érték is, azok mind
Bridgette-tel voltak kapcsolatban, mivel a lány teljesen kiszámíthatatlan. De
most nem ez lepte meg a fiút. A sok könyvtől nem látta rendesen az első
lépcsőfokon lévő kifolyt üdítőt, ami pont annyira tette sikamlóssá a pepita
köveket, hogy az ember elessen rajta. A szőke fiú egyik pillanatban még két
lábon állt, a másikban a padlón feküdt, körülötte szétszóródott könyvekkel. A
feje sajgott, majd szétrobbant, egy pillanatig mozdulni sem mert. Egyszer
próbált meg felállni, de egy apró taszítás a földre szegezte.
– Felix, jól vagy?
– Ismerte a hangot. Ahhoz a bosszantó és idegesítő lányhoz tartozott, akit
próbált elkerülni. Hatalmas, aggódó, kék szemek figyelték az arcát és minden
mozdulatát. A lány térdre ereszkedett a fiú mellett, úgy hajolt felé.
– Teljesen –
felelte mogorván a fiú. A lány megint a földön marasztalta.
– Nem kellene még felállnod. Lehet, hogy
komolyabb bajod is esett – aggodalmaskodott Bridgette, majd gyorsan felpattant
a hideg kőről. – Keresek egy tanárt, addig maradj itt! – Ezzel elrohant egy
másik folyosón. Felix nézte a lány távoldó alakját, és egy pillanatra a kék
copfok és a hosszú, vékony lábak az ő egyetlen kedvesét juttatták eszébe.
Hitetlenkedve megrázta a fejét. Ennyire
bevertem volna a fejem? A kezére támaszkodva ülőpozitúrába helyezkedett,
majd megpróbált felállni, ami a legrosszabb tettnek bizonyult, mert eléggé
megszédült. Gyorsan nekitámaszkodott az egyik oszlopnak és annak mentén le is
csúszott, vissza a földre. Újra cipőkopogás hangját hallotta, ezúttal nem egy,
hanem két emberhez tartozott. Bridgette mellett egy fehér ruhás nő lépkedett,
aki azonnal lehajolt Felix elé.
– Hogy érzed
magad? – kérdezte kedvesen, bár tudta, a fiú mogorva lesz vele. Már ismerte.
– Remekül! –
csattant fel Felix. Szőke haját egy gyors mozdulattal ki akarta seperni a
szeméből, ám ez rossz mozdulat volt. A fejében olyan szorítást érzett, mintha
egy dió lett volna a diótörőben.
– Valószínűleg
agyrázkódásod van. Nincs hányingered? – A fiú a fejét akarta rázni, de idejében
észbe kapott.
– Nincs.
– Rendben, azért
hívok egy mentőst, a balesetek elkerülése végett. – A nő felállt és tárcsázott
egy számot, majd arrébb vonult, hogy nyugodtan tudjon telefonálni.
– Miért vagy még
itt? – fordult Felix Bridgette felé. A lány zavartan álldogált, tőle pár
méterre. Felix tudta, hogy a lány milyen érzelmeket táplál iránta, és azt is
tudta, hogy sosem fogja viszonozni. Nem azért, mert mást szeretett, hanem mert
a lányt túl fiatalnak, éretlennek és hülyének tartotta.
– Jah, én izé, már
menni is akartam! – hebegte a lány és a haját igazgatva hátrálni kezdett. A fiú
jégkék szemeiből áradó érzelemmentesség mindig elszomorította, de ennek sosem
mutatta jelét.
– Lehetnél annyira
udvarias, hogy megköszönöd! – szidta le a védőnő Felixet.
– Köszönöm –
mondta unottan, majd elfordult a lánytól. Nem volt kedve végig nézni, hogy
milyen reakciót váltott ki belőle.
Felixként mindig
rideg, távolságtartó, pedáns és kiszámítható volt. De amikor Macskává
változott, mindent ledobhatott magáról és gátlások nélkül flörtölhetett,
ugrándozhatott, viccelődhetett. Sosem tudta, hogy a gyűrű és Plagg, vagy csak a
maszk adja neki ezt a lazaságot. Hogy igazából is ilyen lenne-e, ha nem kéne az
elvárásainak megfelelnie.
Az orvos két hét
otthoni pihenőt javasolt neki, de Felix nagyon húzta a száját. Utált otthon
lenni. Inkább lenne Bridgette-tel, minthogy otthon a szüleivel, akik a
tökéletesség mintaképei. Mégsem tudott az orvosra hatni, így a délutánt a
szobájába zárkózva töltötte. Ez ment három napig.
Felix ágyban
töltötte az egész reggelt, ebédre sem ment le, így mondhatná az ember, hogy depressziós
lett egy kicsit, de Felixre nem vallott az efféle viselkedés. Ő inkább csak...
unatkozott.
Délután nekiállt
pótolni az aznapi házikat, amiket egy osztálytársa küldött át neki. A délután
hamar estébe fordult, Felix is kezdett fáradni, ezért átült a kanapéjára, hogy
megnézhesse a híreket, ami mindig kikapcsolta egy kicsit.
„– Idén korán jön a
tél? – kérdezte a nézőket a szokásos híradós nő. A kezét a füléhez emelve várt,
majd újra megszólalt. – A délután folyamán tizenöt fokot esett a hőmérséklet,
ami kapcsolatban állhat az Eiffel-toronynál lévő csatával. – A következő
pillanatban bevágtak egy képet, ahol Katica harcolt egy fehér hajú lánnyal.
Felix teste megfeszült, a fáradtság azonnal eltűnt belőle. Gyorsan felpattant,
ami azt eredményezte, hogy megszédült és a feje sajogni kezdett.
– Tudod, hogy
imádlak bosszantani, de tényleg komoly bajod eshet, ha most így elmész –
aggodalmaskodott Plagg. Felix mit sem törődve a fejfájásával és a kis Kwamival,
kilépett az erkélyére, ahol érezhető volt a komoly lehűlés.
– Nem fogom cserbenhagyni
a társamat – hadakozott Felix, majd a Plagghoz fordult. – Plagg, karmokat ki! – kiáltotta Felix. A
fekete Kwami eltűnt a macskás gyűrűben, a fiú testén fekete és lila buborékok
szaladtak végig, a nyomukon fekete ruha jelent meg Felix testén. Haja egy
pillanat alatt hosszabb lett, és más fazont vett fel, kinőttek aranyos
macskafülei, szemfehérje zöld színt vett fel, és maszk fedte el az arcát.
Indulásra kész volt.
Az Eiffel-toronynál
Katica minden erejét bevetve harcolt, hogy Hópehely ne boríthassa el egész
Párizst hóval. A fehér hajú lány kicsit sem fáradt még el, de a hősön már
látszódtak a fáradtság első jelei. Hópehely győztes vigyorral az arcán
felnevetett, de a következő pillanatban elhalt nevetése, mert egy erős rúgás bő
öt métert repítette a lányt. Fekete Macska a kezét nyújtva felhúzta társát a
földről. Katica leseperte a ruhájáról a havat, és nézte a felkecmergő
ellenséget.
– A hős lovag –
nevetett fel gúnyosan, és egy hatalmas jeges hógolyót hajított a két hős felé. Macska
a botját használta, hogy szétzúzza a feléjük közeledő, egyre nagyobb hókupacot.
Hópehely toporzékolt, amikor se Macskának, se Katicának nem lett baja. Újabb és
újabb golyókat dobott el, amik őt gyengítették le. Katica kihasználta az
alkalmat és támadásba lendült. A lány megint elterült a hóban. Nem ő a leggonoszabb, akit eddig Halálfej
elénk állított! – nevetett fel magában. A lány testéből távozott az Akuma,
amit Katica azonnal hatástalanított is.
Fekete Macska csak
állt a nagy hókupac tetején, ami egy pillanat alatt eltűnt alóla, így a héten
másodjára esett a földre. A feje zúgott, a látása homályos volt, és nem tudott
felülni. Pánik lepte el, de hamar rájött, hogy Katica tartja a földön.
– Macska! –
szólongatta riadtan. A fiúnak sikerült végül Katicára összpontosítania, és csak
a gyönyörű kék szemét nézte. Katica a kezét Macska feje alá csúsztatta, de nem
érzett semmit a nagy púpon kívül.
– Jól vagyok –
suttogta Macska. Katica a kezét Macska arcára simította, aki ráhelyezte a
sajátját. A kék szemek, a sötét fürtök és gyerekes báj hirtelen összerakták a
puzzle kockáit és Felix látta maga előtt a lányt a maszkja nélkül. Katica
kezdte magát kényelmetlenül érezni.
– Macska –
suttogta a lány, óvatosan simítva egyet a fiú arcán.
– Bridgette –
suttogta Macska válasz gyanánt. A lányban megállt az ütő egy pillanatra és csak meredten bámult a fiúra. Macska a
kezét a lány arcára simította.
– Ho-honnan tudod?
– dadogta Bridgette. A titka. A titok, amit hónapok óta őrizget. Ilyen egyszerűen rájött? Katicának még
fogalma sem volt arról, hogy kit rejthet a fekete maszk. Felix megpróbált
felülni, de Bridgette nem engedte.
– Maradj egy picit
a földön! – utasította kedvesen. Felix még mindig a lányt nézte, ahogy magában
csatát vívott. A lány, akit szeret ugyanaz a lány, akit a nap nagy részében el
akar kerülni. Nem tudta hogyan álljon hozzá, hisz Katicát szereti. Tiszta szívéből,
úgy mint senkit még soha.
– Most honnan
kaparnád elő a védőnőt? – kuncogott fel Macska. Bridgette-nek elállt a szava.
Távolabb húzódott a fiútól, és a sarkára ült. Nézte az előtte lévő fiút, aki
Felix volt. A mindig jólnevelt, udvarias és rideg hercege. És egyben Fekete
Macska, az idegesítő társa, akiért bármit megtett volna. Ha Macska Felix, vagy Felix Macska, akkor ő...?
– Ha Katicát
szereted, tudod szeretni Bridgette-tet? – kérdezte suttogva, igyekezve nem a
fiú szemébe nézni. Felix felült, a feje megint zúgott, de nem érdekelte. Az
ölébe húzta a lányt és átkarolta.
– Ha te szereted
Felixet, akkor szereted Fekete Macskát is? – kérdezett vissza a fiú. A lány az
ölében alig egy tized másodpercig gondolkodott, amikor a fiú nyakába ugrott.
– Igen. Igen. Igen.
Igen – suttogta folyamatosan, szorosan ölelve Macska nyakát. A csengő nyomta a
kulcscsontját, de abban a pillanatban egyáltalán nem zavarta. Felix is
átkarolta a lányt és a hátát kezdte simogatni.
– Én is – duruzsolta
a lány hajába. Érezte, hogy a teste megremegett, majd el is lazult a karjaiban.
Felnézett Párizsra. Az utcák sárgás fényben fürödtek, minden hő eltűnt, de
visszatért a kellemesen csípő szél. Ott ültek egymást ölelve, és próbálták
feldolgozni, hogy kit is szeretnek igazán.
Legjobb 😉
VálaszTörlés❤❤❤❤
VálaszTörlés