Addicted To You

FÜLSZÖVEG

Feladtam. Már mindenre elszántam magam. Már nem érdekel, ha tudod. Én akarom így. Én akarom, hogy tudd. Én akarlak. Mert nem tudok tőled elszabadulni, mert egyszerűen... a rabod lettem.

x   Macska/Adrien x Reader (olvasó)   x

x   E/1, jelen   x

x   songfic   x

x   pár perces   x

x   romantikus   x

_____________________

Addicted to you

   És megint itt tartunk. Csak figyelem az elsuhanó alakodat, amint eltűnik Párizs utcáin. Hányszor eldöntöttem már, hogy ezt befejezem. Hogy elmondom. Mégsem tettem még meg, de egyszerűen nem tudok szabadulni tőled. Ott motoszkálsz a fejemben. Mindig. És ez megőrjít. Nem bírom tovább ezt csinálni.

Meglendítem a fémbotomat és a nyomodba eredek. Lehet, hogy idiótának tűnök, de kezdem úgy érezni, hogy a raboddá válok. Vágyom minden mosolyodra, a nevetésedre, az érintésedre. Nem arra gondolok, amikor a ruháink érintkeznek. Érezni akarom a bőrödet az arcomon, a kezemen, mindenhol.

A gyűrűm pityeg, de van még négy percem, hogy mindent bevalljak. Újra feltűnik előttem a piros ruhád, ami őszintén, megőrjít. Mint sok más benned.

   – Katica! – kiáltok utánad. Még egyet röppensz, majd megállsz egy ház tetején. Meg sem várom, hogy a talpam a tetőn legyen, máris belekezdek a mondókámba, amit azóta el akarok mondani, hogy elkaptuk az első Akumát.

   – Nem voltam veled őszinte! Emlékszem a napra, amikor Macska lettem. Akkor kezdem el élni, és nem csak a szuperhős alteregóm miatt, hanem miattad is! Mert szinte betörtél az életembe! Számtalanszor megfogadtam, hogy lemondok rólad, de újra és újra beléd estem! Nem tudom, hogyan, de megtörtént! Komolyan, néha megőrjítesz, napokig nem tudlak kiverni a fejemből, azt hiszem, még az ereimben is te csordogálsz! Egy drog vagy nekem, és nem tudok rólad lemondani! Még ha ez a drog hipnotizál is, megőrjít, vagy megöl! Kiesem a kontrolból és nem tudom, mit tehetnék! Csak azt tudom, hogy rád van szükségem! És hogy lássam abban a gyönyörű kék szemeidben, hogy én is vagyok neked valaki! – A gyűrűm utolsó pityegését követően körbe vesz az ismerős zöld fény és ott állok előtted az igazi valómban. A szemeid elkerekednek, így teljesen látszódik a két ragyogó zafír szemed. Az orcád vörös és a szád nyitva, mintha mondani akarnál valamit, de egy szó sem jön ki rajta. Piszkos módon kihasználom a pillanatot és közelebb lépek. Tekinteted követi a mozgásomat, ahogy átölelem a derekadat és ajkadra tapasztom az enyémet.

   Csókolóztam már korábban, de ehhez nem fogható. Az ajkad puha és egyből kinyitod, amint végig húzom rajta a nyelvemet. Vad és veszélyes táncot járnak nyelveink, de nincs az a pénz, amiért leállnék. Lecsúsztatom a kezem a derekadon, hogy felemelhesselek. Alig érzem a súlyodat, ahogy tartalak. Lábaddal átöleled a derekam, de egy percre sem szakadsz el tőlem. Kezed a mellkasomon és a vállamon sétáltatod, ami még jobban felkorbácsolja a vágyamat. Nekitolom a hátadat az egyik ház kéményének. Hallom a fülbevalód csipogását, és érzem az enyhe hezitálásodat, de nem engedlek el. Többé már nem.

   A szemem le van hunyva, de így is látom a rózsaszín fényt átszűrődni. A kezem alatt már nem a latexszerű anyagot érzem, hanem farmerét és pamutét. Visszacsúsztatom a kezem a derekadra, be a pólód alá. Felszabadító érzés, hogy a bőrödet érzem. A kezed a hajamba siklik, rámarkol, ami morgásra késztet, ellent mondva a macska hősnek.

   – Adrien! – nyöszörgöd. Sosem hallottam még így kiejtve a nevem, de tetszik. Elszakadok az ajkadtól, és kinyitom a szemem. Először csak a csóktól duzzadt szádat nézem, majd a szemedbe. Ismerős kék szempár néz vissza rám, és a mélyén ugyanazt a tüzet látom, ami bennem is él.

   – Marinette – suttogom. Visszaraklak a földre, de megremeg a térded. Újra a derekadra helyezem a kezem, nehogy a földre ess. Az arcod most olyan piros, mint hajdan a hőskosztümöd.

   – Ha így látsz is, úgy érzel? – kérdezed, miközben újra a hajamba túrsz, ezzel közelebb húzva. Lábujjhegyen pipiskedsz, hogy az ajkaink egy vonalban legyenek. Végig simítok rajta, lassan és ingerlően, ami egy nyögést csal elő belőled. Fogva tartom a tekinteted, ahogy egy újabb észveszejtő táncba hívlak.

   – Csak te kellesz, Marinette! Maszkban, vagy a nélkül! – suttogom. Nagy nehezen, de elszakadok tőled. A te szemedben is ezt a csalódottságot látom, ami megnyugtat.

   – Csak téged akarlak! – mondod rekedt és elfúló hangon. Ismét visszahúzol magadhoz, de most te irányítasz. Hagyom, hogy magaddal ránts egy boldog és őrült világba. 

________________

Még egy pár szóra feltartanálak titeket! Fontos lenne, hogy belépjetek a Facebook-os csoportba, mert az oldal nevet fog váltani :)

Szóval Facebook-on találjátok majd az új linket, ami hamarosan kint lesz :)