FÜLSZÖVEG
A 'felelsz vagy mersz?' sok őrültségre vette már rá a fiatalokat és ezen fiatalok közé már Marinette is csatlakozhat. Mivel meg kell csókolnia Fekete Macskát. Hogy mi is a játék vége? Talán a legjobb fogadás, amit Marinette köthetett.
x LadyNoir / Adrinette x
x végzős osztály x
x E/1, jelen x
_____________________
Adrien keze az enyémbe csúszott, gyengéden összefűzte
ujjainkat, úgy húzott maga után. Próbáltam nem gondolni az osztályomra, a heves
szívverésemre, hogy izzad a tenyerem, és hogy kétszer csókolóztam Adriennel.
ADRIENNEL!
– Hé, minden
rendben? – fordul hátra mosolyogva. Amióta ismerem, talán ez a legszélesebb és
legboldogabb mosolya. Mivel nyelni alig bírok, csak bólintok egyet. Ez elég neki, ismét
elindul, fel a lépcsőn, majd be a könyvtárba. Kerek szemekkel figyelem, ahogy
egy eldugott sarokban megáll. Elengedi a kezem, hogy kihúzzon egy széket, amire
csak sután tudok leülni.
– Szóval... –
kezdem, a kezemet az asztalon összefűzöm, várom, hogy Adrien mondjon
valamit, mert nekem nem jönnek szavak a számra.
– Kicsit
szeppentnek tűnsz – nevet fel gyengéden. Ismét megfogja a kezem, mire megint
elszállnak a már gondosan összeállított mondataim.
– Mi, nem, dehogy! Csak te, vagyis én, szóval
te, meg Macska, és... – Idióta vagyok. A szabad kezemmel a fejemre csapok, hogy
elrejtsem a zavaromat. Adrien ismét nevet, de nem gúnyolóan. Párizs hősnője nem
tud egy épkézláb mondatot kimondani a társa jelenlétében.
– Ha ez vigasztal, Adrien sem tud semmit
kimondani, ha Katicával van – motyogja valaki unalmasan. A hang tompa, de
kivehető. Felpillantok a szőke fiúra, akinek az arca hasonlóan piros.
– E-ez nem igaz! – ellenkezik. – Plagg, ne
beszélj hülyeségeket! – Adrien ingének belső zsebéből előröppen egy kis,
fekete lény, ami pont olyan, mint Tikki, leszámítva a macskafület és hogy
fekete.
– Ez egy Kwami? –
mutatok az álmos jószágra. Adrien bólint, de Plagg ismét közbeszól.
– Persze, mi más
lennék? Nélkülem nem lenne Fekete Macska, és ez az egész mizéria! – feleli
nagyképűen. Nevetnem kell, majd én is megmutatom a Kwamimat.
– Szerintem Tikki is kellett ehhez az
egészhez. – A piros barátomat a tenyeremen ücsörögve tartom.
– Ne foglalkozz Plaggal, Mari! – sóhajt
Tikki, majd odaröppen a másik Kwamihoz.
– Ugyan kérlek! –
nevetet fel Plagg. Tikki morcosan néz rá, de ráhagyja a dolgot.
– Hagyd őket normálisan
beszélgetni! – taszít egyet Plaggon Tikki. A fekete apróság nyöszörögve
arrébb repül, majd egy polc tetejére telepednek le.
– Ott tartottunk,
hogy... – kezd bele Adrien ismét. Amint az ismerős zöld szemekbe nézek, a
lélegzetem elakad. Ismét. Megköszörülöm a torkomat, majd nekikezdem a
mesélésnek.
– Emlékszel
Valentin napra? – megállok, de amikor Adrien bólint folytattom. – Mondani
akartál valamit, de Kim, vagyis... Álnok Ámor félbeszakított minket. Vagyis...
hát, tudod, amikor eltalált az a nyíl – dadogom. Adrient szórakoztatja a
viselkedésem, de nem mond semmit.
– Igen, eddig még
megvan.
– Akit a nyíl
eltalál, az gyűlölni fogja azt, akit szeret, vagyis... én nem tudom, csak hirtelen
rám támadtál, és nem tudtam, hogyan hozzalak vissza, aztán eszembe jutott, amit
Rose mondott órán, hogy egy szerelmes csók megtöri, és... nos, szóval én...
– Megcsókoltál? – kérdi kuncogva Adrien,
velem egy magasságba hajolva. Az arcom vörös, és nagy a késztetés, hogy
elfordítsam a tekintetem, de nem teszem.
– I-igen, ezzel
megtört a nyíl hatása, és visszatértél. Szóval, hát ennyi történt. Nem tudtam,
hogy elmondjam-e, hogy nem befolyásolná-e a csapatunkat, vagy ilyesmi, hogy
többet látsz bele vagy... Fogalmam sincs, és ne nézz így rám! – A tenyerembe
temetem az arcom, nem tudok a szemébe nézni. Hallom, amikor felnevet, majd
szorosan magához ölel. Az arcom egyre vörösebb, nyakamtól homlokig, de Adrien
csak nevetett.
– Lehet, tényleg
csak zavaró lett volna, Bogárkám – megremegek a becenévtől, amit eddig csak
akkor hallottam, amikor Katica voltam.
– Annyira nem fair,
hogy te nem szenvedsz zavarodban! – hallatszódik a gunyoros hang ismét. Adrien
elenged, Plagg pedig a fejem mellé reppen.
– Plagg maradj
csendben! – szól rá a gazdája, de a fekete Kwami csak vigyorog.
– Adrien megpróbált
Katicának verset írni, ami annyira nyálas volt, hogy azt hittem egy életre
elveszi az étvágyamat. Elképzelni nem lehet, hogy milyen, amikor Adrien rólad
áradozik. – Felpillantok a fiúra, akinek az arca hasonló színű, mint az enyém.
– Mennyire zavarban vagy – nevetek fel végre
először én is. Adrien szeme elkerekedik, mondani akar valamit, de elakad.
– Ne izélj már te
is! – nyavalyogja. Elfordítja a fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Még
hangosabban nevetek, egy apró puszit akarok nyomni az arcára abban a
pillanatban, amikor visszafordul, hogy mondjon még valamit. Az ajkunk éppen
csak összeér, én el a akarok húzódni, és zavaromban elsüllyedni, de Adrien
magához húz, hogy ismét megcsókoljon. Ez alkalommal nem ellenkezek, viszonzom a
támadást, ami ugyanolyan lágy, mint legutóbb. Karomat a nyaka köré fűzöm, az ő
keze a derekamra siklik, minden annyira tökéletes. A pillanatot egy apró
öklendezés hangja töri meg. Elszakadunk egymástól, kifulladva és kivörösödve
pillantunk a kellemetlen kis Kwamira. Tikki a szemét forgatja, de mosolyog. Valamiért
ez után a csók után kevésbé érzem magam feszültnek. A gyomromban fesztelenül
csapdosnak a lepkék, de ezt az érzést már megszoktam, ha Adrien közelében vagyok.
Nem távolodik el annyira, ujjait összefűzi az enyémekkel, ahogy elindulunk a
terem felé. El tudom képzelni, hogy mennyire vigyorgok, de ez pillanatnyilag
nem érdekel. Boldog vagyok, mert az élet mostanra teljesen tökéletes, és már
nincs egy zavaró tényező sem.
OH MY GOD!😍😍
VálaszTörlésIsmétleni tudom csak magam, hogy IMÁDOM!
Ez egyszerűen waooo! Hű! Annyira aranyos, cuki, meg minden, hogy aaaahw😍😍😍
Egyébként: Hogy lehet az, hogy ennek írsz folytatást, de az If today was yoir last day-nek nem? De mindegy is, hiszen ez tökéletes befejezése volt a Fogadásnak😍😍 és vessetek meg, nekem nem a csók, vagy a millió pirulásos jelenet volt a kedvencem, hanem Plagg. Annyit mosolyogtam rajta😂😂 de mindegy*szóismétlés*
So-so...imádom, csak így tovább!😍😍😍